„David Foster Wallace és Thomas Pynchon méltó örököse.” – Daphne Merkin, The Atlantic 

1993 telén két egyetemista – a vagyonos családból származó Elizabeth Augustine és a kansasi prériről elindult Jack Baker – egy szűk chicagói utcában, két szemközti épület ugyanazon szintjén laknak. Így óhatatlanul tanúi egymás hétköznapjainak, az elkerülhetetlen leskelődés pedig rövid időn belül plátói szerelemre gyújtja őket. Ami-kor végre találkoznak, megkönnyebbülten ismerik fel a hasonlóságukat, és a legteljesebb módon élik át, hogy a sors a mesebeli szerelmespároknak kijáró mesebeli boldogsággal ajándékozta meg őket. Eltelik azonban húszegynéhány év, és az örökre szóló, de elkészülni soha nem akaró családi otthon tervezgetése közben azzal kell szembesülniük, hogy a kapcsolatukat egykor tápláló tűz kihunyt. Nathan Hill második regényében nemcsak annak ered utána, hogy feltámasztható-e a szenvedély a házasélet rutinjainak szorításában, de a modern nagyvárosi élet számtalan területére is elkalauzolja olvasóját: a gyerekneveléstől az „amerikai álom” útvesztőin át a közösségi oldalakat irányító algoritmusokig; a házastársi szolidaritástól a kép elbeszélő jellegén át az emberi jóllétig. Eközben egyetlen pillanatra sem engedi elfelejteni: a Wellness hamisítatlan széppróza, egyszerre a legnemesebb és legolvasmányosabb fajtából. 

NATHAN HILL az Iowa állambeli Cedar Rapidsben született 1975-ben. A Wellness a második regénye