„Habár epikus korszakban élünk, és manapság egyre szívesebben alkalmaznak filmre és színpadra jelentős nagyregényeket, Nádas Péter művei, úgy tűnik, elkerülték a rendezők figyelmét, pedig egyenesen kiáltanak a vászon és a színpad után. Én tizenöt évvel ezelőtt, az Emlékiratok könyvéből készült vizsgafilmet látva éreztem meg először, mennyire filmszerű Nádas világa. Két fiú állt egymással szemben egy füves lejtőn, és a szájukból minden megszólalásukkor kiáradó pára a másik arcának csapódott.  Nádas nyitott szerkezetű, érzéki regényei tele vannak drámai figurákkal, egymásba fonódó történésekkel – és talán ez a néha végtelen faliszőnyegnek tűnő szöveg hat a rendezőkre olyan riasztóan, költségvonzatokról nem is beszélve. Éppen ezért örültem annyira, mikor váratlanul eszembe ötlött egy zárt, háromszereplős epizód színpadra írásának lehetősége. És mekkora volt a döbbenetem, amikor kiderült, hogy ami az én emlékezetemben egyetlen epizód, Erna, Gyöngyvér és a taxisofőr triója, az a regény egymástól távoli fejezeteiben búvópatakként bukkan folyton elő. Mint cseppben a tenger, az egész regény tükröződik benne. Amikor pedig megrendeztem, az is kiderült, amit persze mindig is tudtam, hogy Nádas minden egyes mondata színházi esemény.” Forgách András