„Huszonkét éve, 2001-ben jelent meg Térey János nagy hatású verses regénye, a Paulus. Az ezredforduló budapesti programozó-hekkerének és a sztálingrádi csata Paulus tábornokának pálfordulását követő mű nemcsak egymással állítja szembe és párhuzamba a fő karaktereket, de azzal a Pál apostollal is, aki megtérésével új irányba fordította a keresztény vallást és egyházat.



„Másfelől, az »újítás« kifejezés elsősorban a Paulusra igaz. Egy tökéletesen tetszhalottnak számító műfaj megreformálásáról van szó, számtalan olyan elemmel tarkítva, amelyeket addig a verses regény nem ismert. Nem is verses regénynek tekintem, hanem elsősorban eposznak, hiszen történelmi tapasztalat áll mögötte, részben a sztálingrádi rész, a königsbergi vagy akár a pesti színek miatt is. Ami pedig a popkultúrát illeti, nehéz eldönteni, hogy mi az, ami csupán kordivat, és mi az, ami maradandó érték. Az biztos, hogy igyekeztem a Paulusban a megfelelő arányokat megtalálni a korfestő elemek és az aktualizáló stílusjegyek között. Azt hiszem, hogy alapvetően azon írók közé tartozom, akik saját magukat vetítik ki számtalan alakban a világba. Amit írok, az mégsem önéletrajz és legkevésbé sem alanyi költészet.”

(Térey János, Kritika, 2003)



Mert munkanap jön munkanapra,

S az ügynök Pál vihart arat.

Ó, adatrablók bús csapatja,

Klaviatúrás gályapad!

A Termann Művek modem-őre

Phreakert szagol ki jóelőre:

A bázis előtt lesben áll

E modern telefonbetyár,

Passwordöt kér, felőrli rendre

Titkárnőink idegzetét.

»Becserkésszük telephelyét!«

Hálóra kapcsolt, őszi elme,

Képernyődet most otthagyod,

S futtatsz hétvégi programot.