Dés Mihály (1950) spanyol és latin-amerikai írók fordítójaként kezdte pályáját. 1986-ban Barcelonába költözött, ahol újságíró, egyetemi tanár és lapkiadó lett. Hatvanéves korában visszatért az anyanyelvéhez, és megírta a Pesti barokk (Magvető, 2013) című regényét. A könyv most jelenik meg harmadszor, ezúttal javított, alaposan átdolgozott, végleges kiadásban. Megjelent kötetei:77 pesti recept (gasztronómiai anyaregény) Corvina, 2014, Hacsak úgy nem (zsidó alapviccek Dés Mihály válogatásában) Corvina, 2014.

Mi ez a könyv? Az egyik legerotikusabb magyar regény? Az egyik legviccesebb? Vagy csupán egy mitikussá vált nemzedék krónikája? A történet 1984-ben játszódik, narrátor főhőse egy lézengő, léha értelmiségi, aki disszidálásra készül. Az ő szerelmi és szellemi, társasági és társadalmi kalandjairól számol be a Pesti barokk.



"Humoros és megindító, cinikus és lírai, érzéki és trágár, intellektuális és könnyed." Mihalicz Csilla, Nők Lapja



"A Pesti barokk hatalmas ambíciójú, mindent átfogni akaró számvetés [] az egész Kádár-korszakkal, és nem pusztán politikai, eszmetörténeti vagy esztétikai jelentőségével, hanem hétköznapjainak mentálhigiénéjével." Csuhai István, Élet és Irodalom



"Még az is átéli, aki át sem élte." Péntek Orsolya, Magyar Hírlap



"A dél-amerikai mágikus realizmus és a pornográf irodalom legjobb darabjainak mély ismeretéről tanúskodik. A szerzőt ide is elkíséri az önirónia és öngúny []. Ez az ő igazi újítása, világirodalmi nóvuma." Török András, Vademecum    



"Lenyűgöző stílusparódiák, ironikus idézetek, pamfletbe illő megállapítások" Erdélyi S. Gábor, 168 Óra



"A Pesti barokkot nemcsak filozófiai, művészettörténeti leírások, a szövegtestbe simuló, önállóan is értelmezhető okos esszék, hanem a hűvös cinizmus és a pesti viccek éltetik; mindegyik segített túlélni az egybefolyó éjszakákat és nappalokat." HVG



"A lebilincselően gazdag, nyelvi leleményekkel, humorral teli, olykor keserű könyv magába szippantja az olvasót." Kulcsár Ágnes, Színes RTV



"Már száz oldal óta Évi babydolljáról van szó, és még mindig érdekes." Czinki Ferenc, Magyar Narancs