Ivan Bunyint, az első Nobel-díjas orosz írót hajlamos egyoldalúan szemlélni az irodalomtörténet, elsősorban a forradalom előtti nemesi és falusi világ hanyatlásának krónikását látva meg benne. A Tolsztoj megszabadulása válogatott elbeszéléseit olvasva egy másik Bunyinra csodálkozhatunk rá, aki nem csak a „régi Oroszország” pusztulásáról, vagy éppen a szerelemről írt a maga lírai szépségű nyelvén. Ezek a magyar nyelven többségükben most először megjelenő írások egy összetettebb, mélyen filozofikus szerzőt tárnak elénk, akit mindenekelőtt törékeny emberi létezésünk talányai foglalkoztattak – aki élet, halál és öröklét megválaszolatlan rejtélyeire kereste a választ, hol a pravoszláv hittől, hol a buddhizmus bölcseletétől ihletetten, de mindvégig a mai olvasó számára is élvezetes és elgondolkodtató formában. Szintén halál és halhatatlanság témáját járja körül kötetünk utószava, összevetve Bunyin és a nagy előd, Tolsztoj halálfilozófiáját.

IVAN ALEKSZEJEVICS BUNYIN (1870–1953) író, költő, műfordító. A XX. századi orosz irodalom egyik legjelentősebb alkotója, a Turgenyev, Tolsztoj és Csehov nevével fémjelzett klasszikus prózai hagyományok továbbéltetője, az „orosz Proust”. 1933-ban irodalmi Nobel-díjban részesült.