A semmibe táguló világegyetem: abszurditás. Az ember léte ebben a világegyetemben: még nagyobb abszurditás. Az ember nélkül elképzelt világegyetem: még annál is nagyobb abszurditás. És innen kezdve az abszurd ott van mindenütt, csak jó szem, hideg fej és forró szív kell hozzá, hogy szembenézzünk vele. Ménes Attila rendelkezik ezekkel. Rövid elbeszélései az orosz abszurd klasszikusáról, Danyiil Harmszról (1905-1942) kapták a nevüket. Ahogy Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész, Harmsz magyar fordítója írta, az orosz szerző és Örkény István groteszk látásmódja közeli rokonságban áll, és ennek a látásmódnak ,,függvénye a valóság, és nem fordítva". Ménes Attila harmsziádái is az örkényi egypercesektől a harmszi groteszken át a zen koanokig terjedő, meglepően széles sávban kalandoznak.