Lana Bastašić történetei a gyerekkorról szólnak, de nem a felnőttektől megszokott nosztalgiával. A többnyire minimalista, gyakran csak egy-egy hétköznapi jelenetet felvillantónovellákban a bosnyák írónő mesteri módonbújik a gyerekek és kiskamaszok bőrébe, hogy a nézőpontjukbólábrázolja az őket körülvevőszeretet nélküli, lelki és fizikai agresszióvalteli,mérgező családi kapcsolatokkalés traumákkalátszőtt világot. Bastašićlázadógyerekei olykor magukisszörnyetegekké válnak, e megrázóan őszinte könyv mégis nyújt valamiféle reményt, hogy el lehet távolodni a szülők hibáitól és fel lehet építeni saját identitásunkat.

„Különböző hangok szólalnak meg ugyan, de mind ugyanazt mondja: nagyon fáj.”