Antonio Spadaro - Martin Scorsese

Beszélgetések a hitről

Helikon Kiadó | 2025 | Fordító: Betlen János | keménytáblás | 152 oldal

Készlet

ELŐJEGYEZHETŐ
Kiadói ár:
4499 Ft

Amikor Antonio Spadaro olasz jezsuita teológus és a világhírű amerikai filmrendező, Martin Scorsese 2016 márciusában először ült le beszélgetni egymással, még egyikük sem gondolta, milyen tartalmas, mély és máig tartó intellektuális eszmecsere fog kialakulni közöttük. Spadaro atya kíváncsi és érzékeny kérdései nyomán Scorsese valamennyi fontos filmes témája előkerül: a szicíliai bevándorlók közt töltött gyerekkortól kezdve a szervezett bűnözés erőszakos világán át a valláshoz és a hithez való viszonyig. A kötet zárásaként Scorsese filmvázlata olvasható, amely Ferenc pápa ihletésére született. 

Martin Scorsese (New York, 1942) filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró és színész. Az „új Hollywood” képviselője, a filmtörténet egyik legjelentősebb rendezőjeként tartják számon. Több mint fél évszázados pályafutása során a legnagyobb sztárokkal dolgozott együtt, különösen sok filmet forgatott Robert De Niróval. Számos filmes díja között szerepel a legjobb rendezőnek járó Oscar-díj 2007-ben A tégla című alkotásért, illetve az 1976-os cannes-i Arany Pálma a Taxisofőrért. Három BAFTA- és négy Golden Globe-díja mellett életműdíjjal jutalmazták az 1995-ös velencei és a 2024-es berlini filmfesztiválon.    

Antonio Spadaro (Messina, 1966) olasz jezsuita teológus és esszéista, a Vatikáni Kulturális és Oktatási Dikasztérium államtitkár-helyettese, a La Civiltà Cattolica című folyóirat szerkesztője. Számos teológiai műve mellett ő volt a szerzője a Ferenc pápával készített első interjúkötetnek is.  

Beszélgetések a hitről

Kiadói ár:
4499 Ft

Helikon Kiadó | 2025 | Fordító: Betlen János | keménytáblás | 152 oldal

Készlet

ELŐJEGYEZHETŐ
Antonio Spadaro - Martin Scorsese
Beszélgetések a hitről
„Sokat tanultam abból is, hogy csak figyeltem, megéltem az utca életét, és hallgattam az utcai beszélők történeteit. Csodásak voltak. Az utcasarkon állók, a kalandjaikat elbeszélő keményfiúk, akik önmagukból sem ódzkodtak tréfát űzni. Anyám pazar mesélő volt, apám nemkülönben. Akárcsak a nagynénéim és a nagybátyáim. Mint a szivacs szívtam fel a történeteiket, de úgy képzeltem, hogy én csakis mozgóképekben tudnám kifejezni őket. Így nőttem fel: nézve a mozgóképeket a vásznon és a művészetet a templomokban: a szobrokat, a festményeket, a feszületeket, a festett üvegablakképeket, a kálvária stációit, amelyek olyanok voltak, mintha egy film kimerevített kockái lennének. Jézus-kutatásom útja tehát szükségképp a moziba vezetett.”