„én most az a sziget vagyok,

amit elnyelt önmaga túláradása,

és az érzelmek visszahúzódásáig

kétséges a különlétezése."



A költő és az olvasó (még) nem halott, de addig mi legyen, „míg nem jön a filológus"? Önsorsrontás az életöröm tálcáján, míg a háttérben hangol az apokalipszis? Irónia és önirónia kettős Möbius-szalagján egyensúlyozzunk még egy(?) kört(?)?

Peernek van ereje gyengének lenni, s nézni a partról a lehetőségek tengerét - kajánul. Szeme: költői szem; a világ kisszerűségeit eseménnyé avató szem. Kudarca: „aprócska diadal"; diadala: "gyalogkakukk a szakadék fölött."

Vegyétek hát, és olvassátok: íme Peer fanyar, gondolatgazdag és bölcs bohóckodásai! A kortárs líra él, virul, lehull, majd felkel újra.

Bödőcs Tibor