A huszonnyolc éves Eva magányosan él Brüsszelben: vidéken lakó szüleivel nem beszél, testvéreivel csak néha vált semmitmondó üzeneteket. Egy nap meghívót kap a szülőfalujában tartott megemlékezésre. Úgy dönt, visszatér gyerekkora helyszínére, ahol saját démonjaikkal viaskodó szülei helyett rá maradt, hogy kényszerbetegséggel küzdő kishúgával foglalkozzon.

Miközben Eva egy jégtömbbel a csomagtartójában halad célja felé, fokozatosan tárul fel az olvasó előtt egy tizennégy évvel korábbi végzetes nyár története, amikor két barátja, Laurens és Pim veszélyes játékba kezdett a falubeli lányokkal. A fiúk hamarosan elveszítették az irányítást az események fölött, és a játék elfajult...

Mit kezdhet egy felnőtt nő a kamaszkori traumáival? Képes-e a sodródás helyett döntéseket hozni, és képes-e jó döntéseket hozni? Szembe tud-e nézni azokkal, akik helyrehozhatatlan károkat okoztak az életében?

A Ian McEwanhez is hasonlított Lize Spit bravúrosan montírozza egymásra a múlt és a jelen síkjait, felkavaró és kegyetlen történetet bontva ki, melyben a saját gondjaikkal elfoglalt felnőttek észre sem veszik vagy csak tehetetlenül szemlélik, ahogy gyerekeik élete is kisiklik.