Zsarnóth Attilát, a fiatal, tehetséges nyomozót nem érdekli a politika, de szereti a rendet. Igazából egy kicsit hálás is a „rendszernek", amiért „intézetis" gyerekből rendőr válhatott belőle. Az 1970-es évek elején járunk: a gazdasági reform már lefulladt, a beatkultúra, legalábbis Magyarországon, viszont épp erőre kap - nem mintha Zsarnóthot ez az új, csörömpölő zene különösebben érdekelné.



Őt most leginkább az érdekli, hogy hova tűnhetnek el egyre gyakrabban az intézetekből szökött lányok; meg az, hogy kiderítse az apja halálának titkát. Mert aligha hihető, hogy 1956-ban, amikor az „ellenforradalmárok" betörtek a börtönbe - ahol köztörvényes bűncselekmény miatt ült -, egyszerűen szívrohamot kapott a félelemtől.



Egyszer csak a két nyomozás ugyanahhoz az emberhez vezet - és talán minden titokra fény derül.

Mátyás Győző regénye ravaszul szőtt krimi - és egyben a hetvenes évek elejének bravúros felidézése.



MÁTYÁS GYŐZŐ (1954-2021) író, szerkesztő, filmesztéta, egyetemi oktató volt. 1992-ben Bilincstörők című elbeszéléskötetével jelentkezett szépíróként, majd élete utolsó két évében ismét rendszeresen publikált novellákat, valamint egy egyfelvonásos drámát.