„Manapság semmit nem kell szigorúan venni, amiről azt mondják, „valóságos”. Történetünk az 1893-as chicagói világkiállítástól az első világháborút követő évekig tartó időszakban játszódik, eljut a munkássztrájkoktól forrongó Coloradótól a századforduló New Yorkjáig, Londonon, Göttingenen, Velencén és Bécsen át a Balkánig és Közép-Ázsiáig, további helyszíne Szibéria a titokzatos tunguszkai esemény idején és Mexikó a forradalom közepette, valamint a háború utáni Párizs és a némafilmkorszak Hollywoodja, illetve néhány olyan terület is, amelyet hiába keresnénk a térképen. Mindössze pár év van hátra a világméretű katasztrófáig, a féktelen üzleti kapzsiság, a színlelt vallásosság, a buta gyarlóság és az aljas hatalmasok időszakában járunk. A jelenre utalni nem áll szándékunkban, ne is következtessenek rá. Tekintélyes szereplőgárdánk anarchistákból, léghajósokból, szerencsejátékosokból, iparmágnásokból, drograjongókból, ártatlanokból és dekadensekből, matematikusokból, őrült tudósokból, sámánokból, médiumokból és illuzionistákból, kémekből, nyomozókból, kalandorokból és bérgy ilkosokból áll. De feltűnik Nikola Tesla, Lugosi Béla és Groucho Marx is. Amikor a bizonyosság korszakának végével kiszámíthatatlan jövő veszi kezdetét, ezek az emberek többnyire csak folytatni próbálják az életüket. Egyeseknek sikerül felvenni a tempót, mások csupán menekülnek a sorsuk elől. Szerzőnk mindeközben teszi a dolgát, ahogyan szokta. Szereplői olykor váratlanul felfüggesztik, amit csinálnak, és ostoba dalra fakadnak. Furcsa szexuális tevékenységeket folytatnak. Obskúrus nyelveket beszélnek, olykor helytelenül. A valóságnak ellentmondó események történnek. Ha nem is a világ tárul elénk, akkor az, amivé a világ egy-két apró módosítással válna. Egyesek szerint többek közt ez a fikció lényege. Döntsön erről az olvasó, de csak óvatosan. Sok szerencsét.” Thomas Pynchon