„Én vagyok az Éngép” – e szavakkal kezdődik Závada Péter legújabb verseskönyve. Závada létrehozza az Éngépet, aki (amely?) létrehozza Závada verseit. A tárgyiasakat, a montázsverseket, az esszéverseket – amely formák ismerősek lehetnek a szerző korábbi köteteiből is. De az Éngép nem az ismerősségre törekszik. Nem parodizál, nem másol, nem újraalkot. Alkot. Életrajzot, mondatokat, szabadságot és börtönt, személyeset és személytelent. Fellázad, leleplez.

Játszik, de nem tét nélkül. Hol komolyan, hol frivolan. Egyszerűen és körmönfontan. Okosan vagy hibázva. Hibáztatva. Závada írja az én Éngépét, az Éngép őt, és mindkettejüket az olvasó. „Az Éngép az mindig valaki más”: élmény kideríteni, hogy kicsoda.

Závada Péter 1982-ben született Budapesten. Verset és drámát ír, olykor fordít. Az ELTE Esztétika szakának adjunktusa. Színpadi szövegeit az Örkény István Színház, a Katona József Színház és a Stúdió K is játssza.