Ellenállhatatlanul szellemes történet

felnőtté válásról, anyaságról és a nők közötti barátságról



Pen egész életében úgy érezte, elvált szülei titkolnak előle valamit. Amikor az óceánon átrepülve megérkezik Skóciába, hogy elkezdje az egyetemet, valami azt súgja neki, itt az összes kérdésére választ talál. Amikor apja egy régi barátja, az immár Lord Lennox néven ismert híres író meghívja, hogy töltsön el egy hétvégét ősi birtokán a melegszívű, lenyűgöző családjával, Pen egyre közelebb kerül a rejtély megoldásához. Ráadásul életében először szerelmes lesz…



A közönséges polip életének szakaszai a felnőtté válás hepehupás ösvényén követi végig Pent, aki az út során arra is rájön, hogy a múlt titkainak megismerése vezetheti el a boldogsághoz. 



„Tudom, hogy vannak kivételek – a terhes hím csikóhalak a maguk költőtáskájával, meg hasonlók –, de többnyire a nők hordozzák a jövőt. Ez akár halálos feladat is lehet. A természet bizonyos szegleteiben az utódok abból merítenek erőt, hogy élve falják fel az anyjukat. Emberi körökben rossz szemmel nézik az ilyen extrém viselkedést. Ritkán fordul elő, hogy a gyerekek megeszik az anyjukat a kisbuszban, mert megfeledkezett a sós kekszről. Gyakoribb, hogy az anya önmagát emészti fel.

Amikor puha hasadra pillantok, nem szívesen gondolok arra, hogy egyszer majd nővé cseperedsz. Lefektetlek a fehér ágytakaróra, hogy megtörölgesselek a fürdetés után. Ujjam az állad alá csúsztatom, hogy mosolyra késztesselek. Bizalmat sugárzó tekintettel követsz, a szemed sötét, akár az Északi-tenger, mintha már előre megbocsátanád a sok csalódást, amit okozok majd neked.

Sima vagy és rózsaszín, és úgy teszek, mintha egyek volnánk. De közben pontosan tudom, hogy nem igaz. Én újra egyedül vagyok a testemben, és te is egyedül vagy a magadéban.”